Napjainkban a hajfestés rendkívül elterjedtnek számít, hiszen az emberek számtalan okból színezhetik hajuk.
Vannak, akik például nem szeretnének ősz szálakat látni hajkoronájukban, míg mások egyszerűen szeretik követni a divatot, vagy csak változatosságra vágynak. Egy új hajszín pillanatok alatt képes megváltoztatni valaki külső megjelenését, ezért minőségi hajfestékre mindig van kereslet.
A legjobb professzionális hajfesték ma már rendkívül könnyen, megfizethető áron megvásárolható webáruházunkból. Nem csupán gyakorlatilag bármilyen szín elérhető, de a modern festékek alapvetően nem váltanak ki allergiát, nem irritálják a bőrt, sőt, táplálják a hajszálakat. Azonban a haj festésére használt szerek alapanyagait nem válogatták meg mindig ekkora gonddal.
A régészeti leletek tanúsága szerint őseink már a kőkorban, tehát még a legelső államok, sőt, városok megalapítása előtt törekedtek hajszínük megváltoztatására. A természetben talált vöröses színű vas oxidot nem csupán rajzok készítésére használták, hanem hajukat is ezzel színezték. Természetesen ennek célját ma már lehetetlen meghatározni, de elképzelhető, hogy egyszerűen kedvelték az élénk színt.
Az ókori Hellászban és Rómában a hajfestés sokáig szó szerint veszélyes elfoglaltság volt, hiszen ólom-oxidból és kalcium-hidroxidból is készítettek festékeket. Ezek erősen mérgezőek, így idővel áttértek a növényi eredetű készítményekre.
A kelták körében a szőke hódított; a harcosok híresek voltak hosszú, világos hajzuhatagukról, amit azonban nem a természetnek köszönhettek, hanem például meszes víznek. Bizonyos törzseknél dívott a haj, és a szakáll vörösre festése is.
A veszélyes anyagokból készített hajfestések az újkorban sem tűntek el; a tizenhatodik században például az úgynevezett velencei szőke hajszín volt divatban, amelyet réz, timsó és kén ötvözésével hoztak létre. Ez a keverék került a hölgyek hajára, és erős napfénynek kitéve érték el a kívánt világos hajszínt. Ezzel azonban több probléma is volt, például az erős napfény nem minden esetben állt rendelkezésre, ráadásul a kén felhasználása miatt nem volt sem túl kellemes illatú, sem túl egészséges ez a művelet.
1818-ban felfedezték a hidrogén-peroxid hajszőkítésre is alkalmas hatását, amivel alapvetően nem volt gond, amíg természetes anyagokat használtak, viszont később áttértek a fémsók használatára, hogy több árnyalatot hozhassanak létre, ami nem meglepő módon ismét csak mérgező volt.
A ma is használatos hajfestékek története 1863 óta íródik.
Azóta a színt egy változtatható színű molekula (PPD) adja, tehát manapság senkinek sem kell veszélyes anyagokkal kísérleteznie, és egészségét áldoznia a szépség oltárán.